Hagymalekvár elegánsan avagy nem

 
Van, amikor nem vágyunk másra, mint egy falat jóra, apró kulináris élményre, amikor ital mellett elmajszolunk ezt-azt. Ez az elegáns felvezetés. A prózai pedig így szól: van, amikor ránk ömlik a lilahagyma és sürgősen kezdenünk kell vele valamit, illetve a valami enyhe kifejezést, mert két kiló lilahagymával nem lehet valamit kezdeni, azzal egy egész projektet kell indítani. Legalább. Hát ha kell, kell, ennyitől nem ijedünk meg, de mi legyen az? A szokványos hagymaimplementációs módozatok szóba sem jöhetnek, gondjainkat nem űzi el két-három fej hagyma távozása. Ide komolyabb eszközökre van szükség. Az ihlet Dél-Afrikából érkezett, ahol egy amúgy elég ellenszenves és lengén öltözött nő főz, szerencsére közben az országot is látni, ami lenyűgöző (lehet). Egyszer aztán hagymalekvárt főzött. Imádom a szokatlan dolgokat, amikor valamit nem arra használnak, amire rendeltetésszerűen való, vagy az ételben elvileg oda nem illő hozzávaló van (a nagyon extrém ügyek azért kíméljenek), szóval a hagymalekvár mindenképpen jöhet. A dolognak kicsit utánanézve arra kellett ráébrednem, hogy a hagymalekvár olyan szoros rokonságot tart a hagymachutney-val, hogy már-már szétválaszthatatlanok. Hálás leszek annak, aki a különbségre rávilágít. Mivel nem főerényem a türelmes bogarászás, feladtam a további kutatást és ezentúl mindkét néven fut ez a hagymaköltemény.

Hagymalekvár vagy -chutney
2 dl olaj
4 ek. barna- vagy nádcukor
2 kg lilahagyma
3 ek. balzsamecet
só, bors
(A mennyiségek csökkenthetők, elvégre nem mindenki kerül ekkora hagymaválságba.)

Az olajon kissé megfuttatom-olvasztom a cukrot, majd rádobom a felszeletelt hagymát. Hosszú-hosszú ideig főzöm, mindaddig, míg a levét elfőtte, a hagymaszálak pedig sötétlilás-barnás színben pompáznak és kissé karamellizálódtak. Ekkor rálöttyintem a balzsamecetet, megkeverem, nézegetem, sózom-borsozom és ha kóstolás után elégedett vagyok, kész is.  
Elkészíthetjük apró szendvicsként barnakenyérre kéksajttal, brie-vel vagy camembert-rel, de társasjátékká is alakíthatjuk a vendéglátást: az asztalra kipakoljuk a hozzávalókat, és mindenki maga készíti el a hagymás-sajtos falatkákat.

 
 
Kiváló ajándék szép üvegbe töltve, mellé lehet adni a szükséges hozzávalókat is.

 

P.S. Úgy döntöttem, hogy egyelőre mégsem írok Az Étteremről, Ahol Rágyújtott a Pincér. Adok még egy esélyt.

Onion jam
There are times when you don’t need a three-course gourmet meal, just a small nibble or something to go with a bottle of wine for an evening with friends. And then there are times when your larder is flooded with an abundance of red onions and you just have to come up with some solution to get rid of them before they get rotten or stale or both. Whether it’s the first (elegant) or the second (everyday) situation, onion jam is here to help out.The difference between onion jam and onion chutney still remains a mystery to me, any information on the issue is very welcome.

Onion jam (or chutney?)

200 ml oil
4 tbsp demerara or cane sugar
2 kg red onion
3 tbsp balsamic vinegar
salt and pepper to tasteHeat the oil in a saucepan, add sugar, cook for a while, then add sliced onion and cook for quite a period of time until almost all juices have evaporated and it is all nice deep brownish purple and caramellized. Add balsamic vinegar, stir around, season to taste. Serve with blue cheese, brie or camembert, in fact, almost any cheese. Or give away nicely bottled as a homemade foodie gift.