Eggyel több

Többen* kérték, hogy ne linkelve meg utalva meg angolul, hanem itt és most, lehetőleg magyar nyelven olvashassák az általam forradalmi újdonságként beharangozott dagasztásmentes kenyér receptjét. Én meg, az őrült megszállott (ez redundancia, de meghagyom, lesz itt még több őrültség is) elkezdtem kombinálni: na itt az alkalom, hogy fázisfotókat készítsek, receptet fordítsak, majd ferdítsek, kis írást rittyentsek a  dagasztás által történt évezredes leigázás megszűntéről.

Mindez azonban valakinek nem tetszett, a szálak már a kezdet kezdetén összegubancolódtak. Az élesztő ugyanis úgy döntött, nem lesz partner a kenyérsütéshez és nem indult be. Elsőre még vidáman legyintettem, másodszorra is legyintettem, ám korántsem oly vidáman, harmadszorra azonban már komolyan elgondolkoztam azokon a bizonyos kifürkészhetetlen utakon.

A fentiek helyükön való értékeléséhez feltétlenül el kell mondanom, hogy számos félelemmel, fóbiával és szorongással rendelkezem, ám sokak réme, az élesztő eddig nem tartozott közéjük. Az első számú mumus a zselatin, és vannak még rendezetlen dolgaim a keményítővel és a porcukorral, utóbbival csak akkor, amikor a mázakban nem hajlandó csomómentesen glédába állni. Előbbi sosem hajlandó csomómentesen állni a rendelkezésemre, ám ez szerencsére az almaleves élvezeti értékéből mit sem von le, habár némelyek számára esztétikai kihívást azért jelent. Eleddig az élesztőhöz fűződő viszonyomat a felhőtlen problémamentesség jellemezte. Amint tudjuk azonban, minden felhőtlen viszony véget ér egyszer és ő éppen ezt az alkalmat választotta a szakításra.

A hatodik élesztő megszánt és hajlandó volt együttműködni, amit olybá veszek, hogy van még remény egykor oly szép kapcsolatunk helyreállítására. Ő  még nem tudja, de legközelebb édes tészta készül dagasztásmentesen.

Dagasztásmentes kenyér magyarul
angolul itt olvasható, előző próbálkozásom pedig itt látható

47 dkg liszt (egyharmad lehet teljes kiőrlésű vagy tönkölyliszt)
1 dkg só
1 db élesztő
1 db kockacukor (barna volt, mert az a sikk, de lehet fehér is)
35 dkg víz, kézmeleg
kevés olaj

Első alkalommal kínosan betartottam Clothilde receptjét, másodszorra már bátran elrugaszkodtam, nyilván a lelazulás irányába és ez nem okozott a kenyér számára semmiféle gondot. Az élesztőről most ne is beszéljünk. Tehát ez a recept nem az eredeti fordítása, inkább ferdítése, sőt lebutítása. Az eredmény azonban nem cáfolta meg az élet megkönnyítésére tett próbálkozásomat.

Az élesztőt kézmeleg vízbe morzsoltam egy kockacukorral. Nyugalmas helyre tettem őket és hatodszorra már be is indult a folyamat. Tehát amikor így néz ki az élesztő, mehet a liszthez.

A lisztet nagy-nagy tálba öntöm, szobahőmérsékleten tartom és a beinduló élesztővel összekeverem. Semmi strapa vagy dagasztás, csak elkeverés. A tészta sokkal lazább, mint amit a kenyértésztától megszokhattunk, úgyhogy csak semmi pánik. Konyharuha, aránylag békés hely, 12-18 óra, de sokkal tovább is lehet. (Bár azt még nem sikerült kiókumulálnom, hogy lehetne ez frissen készen reggelire. Persze, mert bárhonnan számolom, a végén mindig az jön ki, hogy 6-kor fel kell kelni a sütőt bekapcsolni.)

A sok-sok óra elteltével a tészta továbbra is nyúlósabb, lágyabb marad, mint a szokásos kenyértészta, ám közben kis buborékok jelennek meg rajta és persze jól megnő (lent). 

 

Ekkor meglisztezett felületre borítjuk (fenti kép) és két kézzel kétfelé húzzuk, a kihúzott részeket visszahajtjuk, negyed fordulattal elfordítjuk, megint kihúzzuk kétoldalt, visszahajtjuk (lent), majd békén hagyjuk.

Letakarjuk és a tálat kimosás után vékonyan kikenjük olajjal, a tésztát visszahelyezzük és további két órára békén hagyjuk.

Az eredeti recepttel ellentétben nem használtam öntöttvas lábost (nem ideológiai alapon, hanem mert nekem olyan nincs, pedig volt, de nem bírtam vele), hanem teljesen szokványos sütőlapra rendeztem a kenyeret, akkor olyan laposka lett, másodszor pedig kiolajozott-lisztezett hasábformába.

 

Sütés előtt jó fél órával már melegítem a sütőt 230 fokra, amelyen kb. 45 percig sütöm a kenyeret. Sülés után nem esünk neki, hanem szépen decensen kivárunk 45 percet, hogy a kenyér belül is lehiggadjon. Igazából 30 perc után már kiválóan szeletelhető és akkor még langyos is, finoman olvad rajta a fűszervaj.

 

*Na jó, ketten. Viszont tényleg kérték.

No-knead Bread

A number of my readers (well, two is a number, right?) requested the recipe for no-knead bread, of which I have been raving about, in Hungarian and I made an elaborate plan with a long post, pictures of the different stages and thoughtful advice with a lot of insight. To implement my elaborate plan, I first had to make the bread. And to make bread, you have to make the yeast work. And this part proved to be rather problematic.

At this stage I feel compelled to state that I have a lot of phobias, fears and anxieties but as opposed to some, yeast has never been a source of any negative vibes for me. Until now. This time, with all my grand planning, the yeast just wasn’t cooperating. First I took it lightly, with the second failed packet I grew a bit more morose and later on  downright hysterical. To cut the long story short, I finally was able to make the bread but let’s not dwell on the number of yeast pockets I had to use to achieve this (merely six). So there I was with a loaf of freshly baked bread and a new phobia.