“Főzd néhány órát”
2009/01/26Sophia Loren Eat with Me című szakácskönyvéről már korábban áradoztam, most jött el Zsuzsa VKF-kiírása jóvoltából az idő a korábbi posztban emlegetett genovai hústekercs receptjének közlésére.
A könyvről később Mamma azt írta, hogy gasztroirodalmi ritkaságnak számít, amit az is alátámaszt, hogy egyetlen képet sem találtam róla az interneten, egyéb említést sem nagyon, pedig igazán élménydús könyvecske.
Ami a pályaművet illeti: egytálétel ez, de nem olyan öntsünk-bele-mindent-amit-találunk-két-perc-alatt-és-tálaljuk-fel-szerda-este-családnak fajta, hanem kissé emelkedettebb, főleg az elkészítés bedobálásnál valamivel több odafigyelést igénylő módja miatt. Miközben a műfaj vitathatatlan érdeme, hogy gyorsan és egyszerűen készül, ilyen egytálétel is kell, mert vasárnapi ebédre vagy vendégvárásra is szükség van időnként olyan receptre, ami a közepesnél kevesebb, de a minimálisnál több munkát igényel, az eredménye viszont látványos.
Genovai hústekercs
4 személyre
személyenként 1, azaz 4 szelet marhahús (comb, hátszín vagy amiből szép, vékony, tekercselhető szeleteket lehet vágni, de nem a legdrágább részek, a legjobb a hentest rávenni a szeletelésre)
kb. 5 dkg reszelt parmezán (ez vizuálisan nagyjából eltűnik belőle, az íze azonban marad)
személyenként 1, azaz 4 db keskeny sárgarépa
kevés petrezselyem
só, bors
1 kg vöröshagyma, szeletelve
A hússzeleteket kiklopfoljuk, sózzuk, borsozzuk és elhelyezzük rajta a tekercsbe kerülő holmikat: parmezán, egy szál sárgarépa, kevés petrezselyem. Feltekerjük őket és hústűvel vagy fogvájóval megtűzzük.
Széles és alacsony lábosban 4-5 ek. olajat hevítünk és rádobjuk a hagymaszeleteket. Amikor a hagyma kezd üvegesedni, rárakosgatjuk a hústekercseket, lefedjük és (most jön a kedvenc részem!) néhány óráig főzzük. Ezalatt a hús jól megpuhul, a hagyma pedig sűrű szósszá fő.
Sophia még hozzáfűzi, hogy ebben az ételben bizony nincs sem bor, sem paradicsom, ám ha nápolyiak vagyunk, akkor bizony teszünk bele egy kis paradicsompürét. Én még egy kis balzsamecetet öntöttem a hagymára, mint se nem genovai, se nem nápolyi háziasszony.
Köszönet Zsuzsának a VKF huszonkettedik fordulójának megrendezéséért, a kitűnő témáért és a címkefelhőm új címkéjéért (egytálétel).
Ajánlom még egytálételként ezt a vadragút, egyúttal döbbenten veszem észre, hogy ez a műfaj nem nagyon képviselteti magát a Tintalevesen. Így még nagyobb érdeklődéssel várom a többiek receptjeit!
És ennyi? Rá a fedő és megfő? Tök jó!
Szerző: Ízbolygó 2009/01/26 at 12:30Egyre inkább azt gondolom, ez az eintopf téma az én világom!
Ez az a könyv, ami Magyarországon is megjelent? (Emlékek és receptek címmel, azt hiszem)
Szerző: Zsófi 2009/01/26 at 13:40Ízbolygó – Képzeld, ennyi. Tényleg jók az egytálételek, nekem is többet kéne csinálnom. Ráadásul az olaszok a köretet sem spilázzák túl, odahajítanak egy ciabattát és kész.
Zsófi – Ez nem az a könyv, de nagyon hasonló jellegű. Egyébként az is megvan, szólj, ha kell!
Szerző: Eszter 2009/01/26 at 18:11küldtem egy barátságosdit: http://grenadinegasztro.blogspot.com/2009/01/ajndkba.html
Szerző: grenadine 2009/01/27 at 11:24Grenadine – Nagyon kedves Tőled, köszönöm szépen!
Szerző: Eszter 2009/01/28 at 08:49Esküszöm 1 fej vöröshagymát olvastam először. Nem volt túl édes?
Szerző: phzs 2009/01/29 at 22:40phzs – Egy fej! Hahahah! Akkor szoktam ezt csinálni, amikor meg akarok szabadulni a felgyűlt hagymától. Nem, szerintem egyáltalán nem édes.
Szerző: Eszter 2009/01/29 at 23:11Nem csak fenyegetőztem, ezennel jól meg is doblak :) http://kakaoscsiga.blogspot.com/2009/01/off-konyves-korkerdes.html
Szerző: Zsófi 2009/01/30 at 07:58Kedves Zsófi, szeretettel üdvözöllek a tintaleves-által-meg-nem-válaszolt-körkérdést-feltevők klubjában. Igyekszem azért összekapni magam!
Szerző: Eszter 2009/01/30 at 10:21Nagyon tetszik, ezt elmentem magamnak, köszi!
Szerző: duende 2009/02/01 at 07:23Épp ideje, hogy ezt az involtinit én is megfőzzem:)))
A másik, amit már rég kinéztem, a már említett vadragu, ugyanis szerencsés módon még mindig nagy vaddisznó-készlettel rendelkezem:)
(Off: Eszter, az oldalon nálam régóta nagyok a betűk, nem csúszott el a sablonod?)
Szerző: Mamma 2009/02/16 at 12:58